Kőváry Károly "Kavics" (1923 - 2003)

1. Ábrányi Endre 2006C | öregdiák | Vác - Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 2002. 09. 15. | készült: 2023. 05. 05. 10:37

Tiszteletet parancsoló és nagy tudású embernek láttam, aki tudatában volt saját képességeinek és az elmúlásnak is. Rövid ideig láthattam csak, mert nem sokra rá elhunyt. Szellemi örökségét Nyeste Pál igazgató úr vitte tovább.

2. Bíró Gáspár 2001B | tanítvány | Piarista Gimnázium Vác | emlék dátuma: 1998. 05. 05. | készült: 2023. 05. 05. 12:28

Neki köszönhetem a 4 szép gimnáziumi évemet Vácon. Kitűnő, vidám, jó kedélyű igazgató volt. Felkészített matematikából az egyetemi évekre. Soha nem felejtem emlékét.

3. Mikesy Árpád 2000B | öregdiák | Vác | emlék dátuma: 1999. 01. 01. | készült: 2023. 05. 07. 14:24

1. Sokszor fütyörészve közlekedett a folyosón. 2. Mindig megállított a folyosón, és közölte velem, hogy "meg fogsz bukni." Én azt hittem, hogy az iskolára gondol, felnőttként már máshogy értelmezem. Mindannyian elbukunk, szükségünk van a kegyelemre. :-)

4. Gódor Balázs 1997A | tanítvány | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1997. 01. 01. | készült: 2023. 05. 07. 21:11

Kőváry atya mindig kis cetliken adta ki a matek faktos házi feladatokat, amelyeket kézzel írt, és fénymásolóval sokszorosított. Mindig volt házi feladat, 4-5 példa.
Az anyagot soha nem adta le, mint tálcán kínált szabályrendszerek összességét, ehelyett rávezető feladatokkal tanított, és segített, hogy magunk ismerjük fel a szabályokat és csodálkozzunk rá az eredményként előálló képletekre. Már amikor erre az üzemmódra a szellemi képességeink alkalmasak voltak. Türelmes volt, de időnként azért jelezte, hogy a Fazekasosokkal ugyanez más fordulatszámon megy.
A fegyelmezéssel az órákon nem vesződött - elég lazán csinálhatott bárki bármit, amíg feltűnően nem zavarta az órát. Azoknak magyarázott, akik figyeltek, és ha ez csupán néhány ember volt, már akkor is megérte.
Az iskolai misék után a sekrestye ajtóban a templomból kivonuló diákságot végigszemlézte, és minden harmadik diáknak odasúgta, hogy megbuksz! Mindezt persze nagy szeretettel, és mókás hangsúllyal. Valamint az elmaradhatatlan tollkabátjában, ami a 90-es években divatos és vagány volt. Jól mutatott a fekete reverendáján.

5. Hesz Árpád 1997A | öregdiák | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1996. 02. 01. | készült: 2023. 05. 07. 22:42

Két emlékfoszlány Igazgató Úrról: Ment a gimnázium folyosóján, a diákok illendően félrehúzódva utat engedtek neki és ő hirtelen az egyikük elé lépett és átható tekintettel közölte vele: Megbuksz. Az illető halványan védekezett, hogy nem áll bukásra semmiből. Akkor megismételte: Megbuksz. Isten előtt is van vizsga... Sajnos erre az utóbbi részre szó szerint nem emlékszem, de ez volt az elhangzott szavak értelme. A másik egy cikk volt, amiben a helyi vagy megyei lap részére adott interjút.(1993-94 körül) Ott két dolgot emelt ki. Egyrészt a Piarista Gimnáziumba is ugyanolyan diákok érkeznek, mint a többi gimnáziumba, mert ugyanonnan van a merítés, másrészt rá nem kezdő igazgatóként tekint a város pedagógus társadalma, hanem idősebb tanárkollégaként. A matek faktosoknak pedig latinul megtanította az Oltalmad alá futunk kezdetű imát és sokat emlegette nyári szünet kezdete előtt az akácfa árnyékát...

6. Oszaczki Géza 1997B | tanítvány | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1993. 09. 01. | készült: 2023. 05. 08. 11:15

1993-ban kezdtem tanulmányaimat a váci Piarista Gimnáziumban, 1997-ben érettségiztem. Az írásbeli felvételi előtt 2 nappal általános iskolai sportolás közben eltörtem jobb csuklómat, így begipszelt kézzel jelentem meg az (írásbeli) felvételin, ahol jeleztem, hogy sajnos írni nem tudok, de a felvételi vizsgát mindenképpen szeretném valahogyan elvégezni. Engem a tanári szobában ültettek le és kérték, várjak türelemmel. A többi diák megkezdte a felvételi vizsga írását, hozzám pedig személyesen Kőváry Károly (igazgató) atya jött be a tanáriba, és nála tettem meg felvételi vizsgámat. Első feladatként egy esszét kellett megfogalmazni, ezt szóban mondtam el Neki. Második rész a matematika volt, itt elolvastam a feladatot, majd a számításokat szintén szóban fejtettem ki, melyet Ő papírra vetett helyettem. A harmadik rész teszt jellegű feladatsor volt, melyben a helyes válaszokat kellett megjelölni, ezt már magam végeztem el, bal kézzel kitöltve. Elmondhatom magamról, hogy ettől a naptól kezdve meghatározó személy volt nemcsak a Gimnáziumban töltött 4 évem során, hanem mai napig kihat egész életemre. 4 éven keresztül minden reggel 7 órakor a Piarista Templomban, szentmisén való részvétellel, ministrálással kezdtem a napom (Schlenk Ferivel és Dóbiás Zalánnal). Olyan "nagy öregek" koncelebráltak, mint Kővári Károly, Ludmány Antal, Szebeny Ferenc, Molnár István. Mai napig profitálok a tőlük hallottakból, tanultakból. Mindemellett büszkeséggel tölt el, hogy ilyen jeles személyeket szolgálhattam az oltár mellett. Különösen kedves barátság éppen Igazgató Úrral és Szebeny Ferenc Atyával alakult ki, gyakran maradtunk ott mise után kicsit beszélgetni, ha még volt időnk. Egyszer megtudtam, hogy Igazgató Úr kedvence a képviselő fánk, így onnantól minden névnapjára, születésnapjára ismerős cukrásszal készítettünk tálcányi mennyiséget ajándékba, amit rendtársaival is meg tudott osztani. Érettségi után búcsúzva Tőle többek között ezt is hálás szívvel emlegette nekem. Mai napig bárhol meglátom a képviselőfánkot, egyfajta időutazást idéz elő emlékeimben, érzéseimben a Vele megélt közös élményekből. Számtalan sokat tudnék még mesélni, de kétségkívül ezek voltak a legmeghatározóbbak.

7. dr. Mohos Miklós 2003B | tanítvány | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 2000. 01. 08. | készült: 2023. 05. 08. 12:10

Rendkívül tiszteltem és szerettem Kőváry atyát. Hatalmas tudású és nagyon jó kisugárzású ember volt. Már csak a puszta jelenléte tiszteletet parancsolt. Bár kicsit féltünk tőle és attól, hogy mennyire lesz szigorú az osztályzással ("mind meg fogtok bukni" :)), mégis mindenki kedvelte szerintem. Sok esetben egy szemléletet próbált a diákoknak átadni, és gondolkodni tanított minket. Gyakran olyan feladatokat adott, ahol nem tudtuk eldönteni, hogy ez egy nagyon könnyű "beugratós" feladat, vagy pedig valami nagyon bonyolult dolog. ("hány gyufaszál van egy dobozban?" - felvételi matematikából a piárba, "Ez kör vagy pedig négyzet?" - matekdolgozatban). Bár engem csak 1-2 évig tanított, "Kavics atya" szemléletmódját és gondolkodását a mérnöki tanulmányaimban és végülis a mindennapi életben is használni tudom mind a mai napig, amiért örökre hálás leszek neki.

8. dr. Nemes György ny. piarista tanár | kolléga, rendtárs | Vác, Piarista Rendház | emlék dátuma: 2002. 01. 01. | készült: 2023. 05. 08. 22:42

Kőváry Károly atyát budapesti koromban csak hírből ismertem. Tudtam, hogy a kiemelkedő Fazekas Mihály Gimnázium tanára volt. A legnagyobb örömömre a váci indulásunkban kezdettől fogva részt vett, ő lett az újjáalakult gimnázium igazgatója. Nagy tudása mellett emberkezelő jóságát is megismerhettem. Nagyon bölcsen, atyai szeretettel vezette a gimnáziumot, sok esetben tanácsért is lehetett menni hozzá (pl. a diákok kínos fegyelmi helyzetében). A tanításon kívüli programokat is nagyon segítette. Részt vállalt osztálykirándulásokon is, mint segédvezető. Amikor a rendszerváltás után felvettem a kapcsolatot egy kolozsvári gimnáziummal, az akkor szerveződő programokban is szívesen részt vett. A sportversenyeket is szívesen megtekintette, noha nem volt amolyan „drukker” típus. Tudta, hogy Erdélybe – többek között – gyógyszereket is viszek. Az egyik este több ilyesmit átadott nekem, mondván, hogy arra nem lesz szüksége. Tisztelettudóan megköszöntem. Jól tettem. Másnap reggel már erre nem lett volna lehetőségem…

9. Gutbrod András | kolléga | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1993. 08. 22. | készült: 2023. 05. 11. 12:35

Mielőtt Vácra nősültem, állásügyben körbeérdeklődtem a város középiskoláit. Mondták, hogy az újrainduló Piarista Gimnáziumba is lenne állás, Kőváry Károly igazgatót keressem.
Nem értettem, hisz Kőváryt mindenki a Fazekassal azonosította!? Mit keres Ő itt Vácott? Bementem az iskolába és tényleg a Kavics volt! Itt a helyem, máris megállapodtunk (márciusban).
Augusztus 20-a után bekopogtam a rendházi ajtaján. Köszönés után:
– A vagy B? – volt az első kérdése.
Kicsit gondolkodtam.
– Akkor inkább A – válaszoltam.
És ezzel megbeszéltük a lényeget, mindjárt osztályfőnök lettem. Hamar megértettük egymást.

10. Gutbrod András | kolléga | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1993. 11. 04. | készült: 2023. 05. 11. 12:48

November 4-én, névnapján – Károly napkor – mindig tanítási szünetet rendelt el. Ma már természetes, hogy az első félév ritmusába bele kell tartozzon egy őszi szünet és éppen ebben a november eleji időben! Ő már akkor ráérzett ennek szükségére, kifelé a szünnapot Borromei Szent Károly ünneplésével indokolta (később 1997-ben a váci Hittudományi Főiskola és Szeminárium fel is vette a Borromei Szent Károly nevet).

11. Gutbrod András | kolléga | Vác, Piarista Gimnáziium | emlék dátuma: 1994. 01. 01. | készült: 2023. 05. 11. 12:59

Ülünk néhányan a könyvtár/tanári/igazgatói egyetlen helységében – jót beszélgetve –, mikor felcsörren a sarokban az igazgatói telefon.
– Igazgató úr, szól a telefonod! – jelezzük neki többen.
– Most nem számít, ha tényleg fontos akkor újra fog hívni – válaszolta.
Milyen igaza volt/van, nem hagyta elrontani a pillanatot!

12. Gutbrod András | kolléga | Vác, Piarista Gimnáziium | emlék dátuma: 1997. 01. 01. | készült: 2023. 05. 11. 13:19

Diák feladatot old meg a táblánál, érkezik Kavics figyelmeztetése:
– Megfázik! – ti. elhagyta a zárójelet.
– Megázik! – ti. szabálytalanul kikerült valami a gyökjel/törtjel alól.
– ...

13. Bíró Gáspár 2001B | tanítvány | Piarista Gimnázium Vác | emlék dátuma: 1998. 10. 11. | készült: 2023. 05. 11. 23:19

Fiatal gólyák voltunk. Pár hónapja tanulhattunk a gimnáziumban. Kedvenc szokásunk volt, hogy a táskáinkat ledobáltuk a bejárattal szemben rendetlenül, egymás hegyére-hátára. Ez Kőváry atyának nem tetszett, úgyhogy először udvariasan szólt, hogy ne hagyjuk ott olyan rendetlenül a táskáinkat! Másnap újra ledobáltunk mindent ugyanoda, és ő újra udvariasan szólt, hogy ne hagyjuk ott rendetlenül a táskákat! Harmadnap újra megtettük, Kőváry atya újra ott volt, újra szólt... Megebédeltünk... Visszajöttünk... Kőváry atya ott nevetgélt, és csödben volt, nem akart megszólalni... Ekkor vettük észre, hogy hoppá, a táskáink eltűntek... A folyosó gyönyörűen fel volt takarítva, és hűlt helye volt a kb. 30-40 darab táskáknak. A táskák szépen el voltak rejtve a gimnázium különböző pontjain, mint a húsvéti tojások. Talán volt egy táska, amit a padláson talált meg a gazdája! Akkor nagyot néztünk, hogy egyedül kb. 20 perc alatt hogyan tudott elrejteni 30-40 táskát?! Persze később rájöttünk, hogy a csoda egy végzős osztály segítségével valósult meg... Négy év alatt soha nem emlékszem, hogy bármi kihozta volna a sodrából. Soha nem kiabált, soha nem volt türelmetlen, mindig mosolygott. Hatalmas karizmája volt a gimnáziumban. Ha nevelni akart valamire, akkor tudott egy módszert, amivel rá tudott terelni a jó útra. Azóta sem láttam még egy embert, akiben annyi türelem, nyugalom, kreativitás, vidámság lett volna, mint benne.

14. Bíró Gáspár 2001B | tanítvány | Piarista Gimnázium Vác | emlék dátuma: 2001. 02. 02. | készült: 2023. 05. 11. 23:54

Én az utolsók között vagyok, akiket Kőváry atya emelt szintű matematikára is tanított 11. és 12. évfolyamon, érettségi/egyetemi felvételi előtt. Talán öten-hatan járhattunk az órájára. Mindegyikünk egyetemre készült... Itt nem annyira könyv szerint haladtunk. Kőváry atya felírt a táblára egy feladatot, aztán felszólította egyikünket, hogy próbálja meg megoldani! Aztán interaktívan beszélgetve próbáltuk kitalálni, hogy mi a megoldás... Emlékszem Kőváry atya egy versére:

"Nagy ez a zsemle!
Nem fér a fejembe!
Kétfelé kell vágni!
Úgy kell megpróbálni!"

A versike szinte minden órán elhangzott Kőváry atyától, és arra tanított, hogy ha egy bonyolult problémával találkozunk, amit nem látunk át, akkor kezdjük el szétbontani részproblémákra, és próbáljuk úgy átlátni!

Rengetegszer segített már ez a versike rajtam a munkám során, és az életben is! Ha valami lehetetlen helyzetbe kerülök, mindig bevillan ez a vers...

15. Juhász Gábor 1996B | tanítvány, kolléga | Vác | emlék dátuma: 1993. 04. 09. | készült: 2023. 05. 12. 10:41

1992-ben felvételiztem az egy éve újraindult váci piarista gimnáziumba. Kőváry atya vezette a szóbeli beszélgetést, felolvasott szövegnek kellett a lényegét visszaadni, és válaszolni a kérdésekre. Olyannyira izgultam, hogy a fülzúgástól még a kérdést sem hallottam. Rákérdezett arra is, hogy ministrálok-e odahaza. Nem. Pedig a piarista diák… Attól kezdve rendszeresen ministráltam. Nem sokkal ezután történt, hogy plébánosunk éppen húsvétkor lebetegedett, és Karcsi bácsi szolgálta a szent háromnapot egyházközségünkben. Én voltam egyedüli, ráadásul kezdő ministránsa, de már csak egy mozzanatra emlékszem. Nagypénteken a szertartás előtt mondja, hogy a pap leborul az oltár előtt. És a ministráns? Az is.

16. Moys Zoltán 1995A | tanítvány | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1993. 10. 10. | készült: 2023. 05. 14. 17:01

Egy felejthetetlen emlék Kőváry Tanár Úrról: Nagyon rossz matekos voltam. Egyszer, valamiért, az első padba, középre ültetett Kőváry tanár úr. Akkor tűnt fel, hogy a matek tankönyvet, ami a kezében volt, az 1930-as években adták ki. Ahogy tartotta, a hátulján észrevettem a megcsonkított történelmi Magyarország térképét, a "Hitvallás", azaz a "Magyar Hiszekegy" első soraival: "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában." Kavics tanár úr látta, hogy tágra nyílt szemekkel bámulom a számomra oly kedves térképet és feliratot. Meg is kérdezte, mit nézek. Mondom, nagyon tetszik a könyv hátulja, miről szól? A válasz rövid, velős, de nagyon sokat mondó és egyáltalán nem sértő volt: egy legyintés és hozzá a tőmondat: "Ezt ti már úgysem érthetitek..."

17. Csabai Jánosné | munkatárs | Vác Gimnázium | emlék dátuma: 1994. 11. 04. | készült: 2023. 05. 16. 14:02

Meglepődve tapasztaltam első munkanap november 4. Károly nap, nem volt tanítás. Majd később megtudtam Piarista szokás volt régen, hogy az igazgató névnapján tanítási szünet ! Szólása: Hogy jön a diák ahhoz, hogy egy felnőttet felidegesítsen! A feketekávé csak citromlével az igazi! Ebéd előtt fél dl jó minőségű vörösbor!

18. Bíró Gáspár 2001B | tanítvány | Piarista Gimnázium Vác | emlék dátuma: 1997. 10. 01. | készült: 2023. 05. 16. 22:53

1997-ben jött el az életemben a középiskola választás ideje. Nagyon nehéz helyzetben voltunk akkor. Édesanyám munkahelyének megszűnése miatt már várható volt, hogy Fonyódról, a Balaton mellől hamarosan Budapestre kell költözzünk. Én már pár éve gondolkoztam, hogy a tanulmányaimat egy egyházi iskolában folytassam. Egy könyvből a budapesti Piarista Gimnáziumot néztem ki, ahol egy szeptemberi napon kellett megjelenni írásbeli felvételire. Bár általános iskolában kitűnő tanuló voltam, nulla vizsga tapasztalatom volt 13 évesen, így amikor kaptam egy 4 oldalas kérdéssort 90 perc alatt, nem kis meglepetésben volt részem. Az időmet egyáltalán nem tudtam beosztani. A feladatok közül matematikából mindent megcsináltam, illetve még volt időm a hittan felére, de az irodalom és történelem kérdésekre nem maradt időm, úgyhogy abból nem írtam semmit. Hatalmas bukás lett a vége. Nem vettek fel. Ezután én teljesen el is engedtem, hogy egyházi gimnáziumba fogok járni. A sikertelen budapesti felvételi után én pár hétig nem is akartam hallani az egészről, viszont édesanyám kinyomozta, hogy Vácon is indult Piarista Gimnázium, és oda is telefonált, hogy esetleg megpróbálhatnám-e még egyszer a felvételit? Kőváry atya vette fel a telefont, és elmondta, hogy sajnos a jelentkezési határidő már lejárt, sőt már az írásbelin is túl van a mezőny, de pár nap múlva lesz a szóbeli, arra jöjjek el, és addigra megnézi, mit tud csinálni. Elmentünk Vácra a szóbelire. A folyosón várakoztam, és a szobrokat, valamint a képeket néztem... Aztán jött Kőváry atya, hogy beszélgessünk! Az irodájában egy borítékból előhúzta a be nem fejezett Budapesten írt felvételimet. Igen... Pár nap alatt felhívta a budapesti Piarista Gimnáziumot, hogy a felvételimet gyorsan küldjék el neki, mert szeretné látni! A matematika megoldásaimat nézte sokáig, és első kérdése az volt, hogy miért pont a matematikát dolgoztam ki jól? Aztán végigmentünk a feladatlapon, amit annak idején félig üresen otthagytam... Történelemnél, amikor Szent Istvánról beszéltünk, megkérdezte, hogy "a fiáról tudok-e valamit?" Nekem semmi nem jutott eszembe... "Jaj-jaj... Pedig kint állt a folyosón veled szemben, ahol nézelődtél..." Én teljesen összezavarodtam, és nem tudtam ki áll kint a folyosón? Aztán később leesett, hogy egy Szent Imre kép előtt álltam, mikor először találkoztunk, és erre gondolt. Még azt kérdezte, hogy "volna-e valami utolsó kívánságod?" Erre már semmit nem tudtam válaszolni, mert nagyon megijedtem. Ezt én úgy értelmeztem, hogy újra megbuktam egy felvételin, aztán vége is lett a szóbeli felvételinek. Pár nappal később csörgött a telefon, hogy felvettek...

19. Lachegyi Éva | kolléga | Vác | emlék dátuma: 1995. 07. 01. | készült: 2023. 05. 18. 9:52:

1. Volt egy mondása:. Engem egy diák nem tud megsérteni. Ennyi. De értettük, a sok fiatal, lobbanékony, érzelmes (egyre több nő...) tanár. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban értem, és megértem a kamaszokat. A magánéletben is sokkal megbocsájtóbb lettem.
2. Mindig nyitva volt az ajtaja. Diákok és tanárok előtt is. Egyébként is be-bejárt a tanáriba, és akinek lyukas órája volt, megszólította. (Még nem voltunk laptopok elé tapadva...). Tudott atyai jótanácsokat adni, szerényen, kedvesen. Annyira lehetett őt tisztelni! Én önkéntelenül is felálltam, ha megállt mellettem (Hol van ez már....) Mindig reverendában járt, az utcán is.
3. Citrommal itta a kávét! Így nem fájt a feje.
4. Mindig megünnepelte a második születésnapját. Sajnos elfelejtettem a dátumot, de talán növendék korában ment fel társaival egy lépcsőn, és becsapódott egy bomba, és aki előtte és mögötte ment, meghalt, ő életben maradt...
5. Sokat mesélt a civil tanárként folytatott kényszerpályájáról is, a nők "csábító" akcióira is célozgatva, diszkréten... De kitartott, hűségesen! Ez a példa segített engem is, hogy kitartsak a tanári hivatás, a piarista gyerekek mellett, átvészelve a nehéz éveket...
6. A temetése gyönyörűségesen megható volt. Az a néma levonulás a temetőbe az ünneplőbe öltözött fiúkkal... Oroszi Balázs csodálatos beszéde a ravatalozónál... Aznap este a kislányommal megnéztük a moziban a Bánk bán filmet. Végigzokogtam a sötétben, a temetés miatt.. most is sírok...

Igazi példa volt! Mindig ránézek a kiállítótéren a kavicson lévő Kavicsra, és fohászkodom hozzá...

20. Murányi Tibor | kolléga | Vác | emlék dátuma: 1996. 02. 01. | készült: 2023. 05. 19. 6:15:

Egy éven át volt közös lyukasóránk, akkor még a régi, kis könyvtár volt a tanári. Az igazgatói irodát Karcsi bácsi jóformán csak megbeszélésekre és adminisztrációra használta, a tanáriban dolgozott és élt együtt a kollégákkal. Alig volt olyan életterület, ami kimaradt volna a hosszú és igen tanulságos beszélgetések során. Nagyon sokat lehetett tanulni tőle, matematikából is, de nemcsak abból. Hétről hétre vártam ezeket az órákat.

Lehetett tudni, hogy Karcsi bácsi a tarokkot is magas szinten művelte, mint mindent, amihez hozzáfogott (a fiatalkori atletizálástól kezdve). Egyszer felmerült, hogy a diákság részére indulhatna tarokk szakkör, orvosolandó az áldatlan állapotokat, melyeket Karcsi bácsi így foglalt össze:
a) Hogyan kaphatnak emberek matematikával összefüggő diplomát, amikor még tarokkozni sem tudnak?
b) (minden bántó él nélkül, körbemutatva): "Ez a sok iskolázatlan, félművelt kocsis nem ismer mást, csupán a huszonegyezést meg a snapszlit..."
A szakkör elindult, jó tanulmányi eredmény volt a jelentkezés feltétele.

21. Szücs Pál János 1967C | tanítvány | Budapest, Fazekas Mihály gimnázium 1967C, első osztálya a Fazekasban | emlék dátuma: 2023. 05. 19. | készült: 2023. 05. 19. 22:35

1963 - 67. között tanítványa voltam az első Fazekas osztályában. Érettségi után rendszeresen látogattuk, jellemzően a kibérelt Som-hegyi turista házban láttuk vendégül. Haláláig tartottuk vele a kapcsolatot. Meghatározó ember volt az életünkben. Egy történet iskolás korunkból: Tudtuk, hogy a Soroksári úton lakik, reggelente mégis az Orczy tér felől jött. A tinédzser fiuk számára triviális volt a megoldás, nőtől jön. Mindig egy - egy troli megállóval előrébb mentünk, kiderítendő, hogy honnan jön. Persze észrevette. Rendkívüli szülői értekezlet, hogy otthonról leállítsák az akciót. Reggelente misézett az un. lengyel kápolnában. A 60-as években ez nem lehetett publikus. Később mégis lebukott. Nyaranta helyettesített plébánosokat, így misézett a Kruspér utcai kápolnában is. A Móricz Zsigmond körtér környékén több osztálytársunk is lakott, találkoztak vele a misén. De akkor már tudtuk, hogy ez nem beszédtéma.

22. Szabó István 1999B | tanítvány | Vác | emlék dátuma: 1995. 09. 01. | készült: 2023. 06. 25. 12:09

Két dologra mindig emlékezni fogok Kőváry igazgató úrral kapcsolatban. 1. A szünetekben a folyosón, mikor elment mellettünk, hirtelen nekünk szegezte a kérdést: "Sinus 2alfa?" és hasonlókat. :-) 2. A névnapján mindig tanítási szünet volt, ha hétköznapra esett. Hiteles, nyugodt embernek ismertem meg. Bár közvetlenül nem tanított engem.

23. Vereb Zsolt SP | kolléga, rendtárs | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1998. 01. 01. | készült: 2023. 07. 01. 11:27

Gyakran emlegette: "A Jóistentől 200 évet kapott, de abból elvettek az értekezletek 120 évet."
A jóslata bevált, hisz 2 hónap híján éppen 80 évet élt!

24. Kovásznay Gergely 1996A | öregdiák | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1994. 01. 01 | készült: 2023. 07. 01. 15:36

A váci éveim alatt az igazgatói körlevelek zárómondata: "Virágoznak már az akácfák." Alig burkolt utalás, hogy ha nem tanulunk rendesen, akkor megbukunk és készülhetünk a pótvizsgára az akácfa lombjai alatt.

25. Dr. Kőhalmi Attila 1999A | tanítvány | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1999. 01. 01. | készült: 2023. 07. 02. 22:55

Matek és fizika fakultációt is Ő tartotta nekünk és az órák előtt a terem előtt kellett várakoznunk párban az ajtó előtt, a kulcsot Ő hozta és engedett be minket, nehogy kárt okozzunk a teremben. A fakultációs terem akkoriban a régi rendházban, a Köztársaság útra néző front emeletén volt, ahol egy lépcső után a harmadik ajtónál balra volt a terem. A termet megelőző teremben matracok voltak telezsúfolva, nem volt akkoriban használva. Az egyik ilyen várakozási alkalommal egy ajtóval előrébb, a matracos terem ajtajához álltunk és így Kavics atya hiába próbálta percekig kinyitni az ajtót a kulcs nyilvánvalóan nem volt jó. Elég sokáig kibírtuk nevetés nélkül, de aztán "pukkantunk" a nevetéstől, viszont Ő a nevetésünk hatására rögtön kapcsolt mi is történt, nevetéssel és kacsintással viszonozta a viccünket, tudta értékelte a jó viccet!

26. Dr. Kőhalmi Attila 1999A | tanítvány | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 1999. 01. 01. | készült: 2023. 07. 02. 23:01

A másik történt Kavics atya híres többlépcsőt összevonó egyenletmegoldásaihoz kapcsolódik.
Valamilyen logaritmikus egyenlet volt a táblán és mi már rég elveszettük a fonalat, egy idő után talán Kavics atya is rájátszott erre, látva a döbbent, nevetésbe váltó arcunkat, táblánál lévő társunk is csak írta, amit Kavics atya diktált. Aztán elértünk az egyenlet végéhez és Kavics atya kérdezte, hogy akkor mi a megoldás? Mi megdöbbenésünkben csak nevetni tudtunk, mivel már "közünk nem volt ahhoz", hogy hol és miért tartunk ott, ahol tartunk. Kavics atya egyszer csak nekiszegezte közvetlenül a kérdést a táblánál álló társunknak, aki azt mondta mit tudom én mondjuk gyök kettő. Kevésszer láttuk lefagyni Kavics atyát akkor megtörtént. Tényleg gyök kettő volt a végeredmény.

27. Alaksa Gábor | tanítvány | Vác | emlék dátuma: 1994. 07. 02. | készült: 2024. 01. 26. 21:39

A "hetes misék"különleges hangulatúak voltak. "Nézz ki, tele van-e már a templom?" - ironizált Igazgató úr gyakran (jó ha voltak hárman). Remek prédikációk hangzottak el, egyik-másikra ma is emlékszem (pl. Beethovenröl, aki szinte lehetetlen elözmények után született meg, de akiröl mégsem mondtak le, a kudarcokról, ami az apostolokat érhette, a tanítványságról stb.). Szóval ismerös lehettem már neki akkoriban is, mikor másodikban nyár elején apám beküldött a bizonyítványommal, hogy kezdjünk vele valamit. "Ugye mondtam, hogy..." volt a válasz (egy kortárs piarista váci diák egy ilyen mondatot be tud fejezni). Azon a nyáron hetes mise után délig Thálész és Pithagórászé, kinematikáé és statikáé volt a föszerep, meg minden másé: az összefoglaló feladatgyüjteményt majdnem végig is vettük. Segített kijavítani, amit ki kellett javítani, nagy türelemmel (hányszor teltek el hosszú percek, mire tudtam valamire választ adni). Számos szófordulata még most is a fülemben cseng: "egyenlő, a tudásod (= 0). "Bor nélkül nincs szentmise, nulla pedig nem lehet a nevezöben". "Tangens, mint a tango" "Az egyenletek a kiegyensúlyozottságról szólnak", "Ha egy feladatba belekezdtél, azt akkor se hagyd ott, ha nem megy elsöre!" "A matematika nem csoda, hogy valaki matematikusnak szülessen: azt meg lehet tanulni, meg kell tanulni" - mondta, miközben már többröl volt szó, mint matematika. Talán nem véletlenül kapcsolta össze Ö sem a nevezöbe írható számot a szentmise borával.

28. Gutbrod András | kolléga | Vác, Piarista Gimnázium | emlék dátuma: 2003. 03. 11. | készült: 2023. 05. 11. 19:21

Késő délután bekopogott a számítógépterem ajtaján.
– Te még itt vagy? – kérdezte.
– Igen, még nem végeztem a mai dolgaimmal – válaszoltam.
Helyeselt, majd továbbment az épületben. Egy teljes körsétát tett. Másnap döbbentem rá, hogy ez volt a búcsúja szeretett iskolájától...